Amit még nem csináltunk!
Kiállítás.
Most rögtön az elején leszögezve: csináltunk. Csak speciel én nem.
Ebből valahogy még mindig kimaradtam. De most adódott egy remek alkalom (mert az volt!) és útólag, már merem mondani: SIKERŰLT!
Kezdem az elején:
Telefon, majd email: Kistarcsán egy rendezvény keretein belül kellene bemutatni a sárkányeregetést, sárkányokat egy kiállításon. Válaszom természetesen egy nagy igen volt. Mi az a kiállítás, amit nem tudnék---tudnánk megoldani! Hát ide nekem az oroszlánt! Oszt uccu bele!
Kiállítandó sárkányok? Van nekem szobára való! Hoppá-hoppá, hogy egy egész termet kell berendezni!?
Akkor ez már a kihívás!
Telefonok, drótposta .... és fejben már kezd összeállni.
Idő? Az rengeteg. Tehát van időm másra is. Lehet kicsit Pákozdozni, családozni és még jut munkára is.
Áááááááááh! Már csak egy hét! És még mindig nem kaptam itinert! Akkor most nem is lesz semmi? Csak én hülyíthettem pár saris kollegát? Most mi lesz?!
És megjöve az levél: május 21-22 kiállítás. Termet berendezni 20-án este 19-ig, majd megnyító.
Öröm, némi aggódás és hajrá!
Amit ez idáig kigondoltam, szinte minden kiszaladt az eszemből. Az elképzelést megint csak előlről. És mindent elfelejtettem!
Már csak kettő nap! Elfelejtett születésnap! Én viszem-hozom a tortát! Mi lesz így? Összeomlás, káosz, ......
Itt mindennek stimmelnie kell! Mindennek a helyére kell kerülni!
És mindenkitől megkaptam azt a segítséget, amire szüségem volt!
A családtól, a kollegától és a Sárkányeresztő barátaimtól!
Pénteken, a nagy nap előtti délután megkaptuk a termet. Majdnem üresen. Csak két szekrény, öt asztal (plusz a tanári) és pár szék, meg némi tanácstalanság. (hiszen most találkoztunk először!).
Föltaláciö!!!! Igaz ez nem egy rét, ahol fú a szél és repkednek a sárkányok, de megoldjuk! (szél helyett volt huzat) Mert a hely adja a megoldást! Van némi léc a falon, pár fűtéscső, meg ablakkilincs: háló a mennyezet alá és a sárkányok fent vannak. Hogy ezért mennyit kellett létrázni? Sokat! (Nem akarom mondani, de még mindig van az izomlázból.)
Mily butaság! Csak magamról, miközben segítőim is tevékenykedtek.
Jólsvai Laci és Öreg Miki rakták össze a sárkányokat, egyiket a másik után. Díszítették a falakat, ablakokat, még az ajtöt is. Repülő szerkezeteken kivül előkerültek személyes emléktárgyak,. oklevelek, újságok, építési leírások és még ki tudja mi minden.
És láss csodát! Majdnem elkészültünk! OFeri nem tudott jönni, így hagytunk helyet neki is. (Igért és hozott másnap még Ő is csodákat!)
Megnyító. Szavalatok. Beszédek. Mi meg lihegve, rendesen elfáradva.
Pár pogácsa, korty üdítő és amiről nem volt szó: a meghívottak díszes serege elindul a kiállításon körbe nézni!
Nálunk még pár doboz, táska hanyagul a padlón. Mi az eseménynek megfelelően "kiöltözve", leizzadva. -Ideális állapot.
És jöttek!
És jött, bejött az elképzelés!! Aki belépett az rögtön felfelé nézett! Hiszen ott voltak a sárkányok! Lebegve, mocorogva, széltől (huzat, ha még nem mondtam volna) mozgatva, színesen, játékosan.
És mi böszkék voltunk: a hobbinkra, a játékunkra, a műveinkre, magunkra! Jól esett! )azt hiszem ezt mindannyiunk nevében mondhatom, írhatom)
Kiállítás. Másnap, azaz szombat, majd vasárnap. Szinte összefolyik az egész hétvége egyetlen időhóz nem köthető pillanattá.
Sok-sok érdeklődő. Voltak akik csak nézelődtek, de nagyon sokan kérdeztek, meséltek...
Miki Papa sikló sárkányait nem győztük ajándékozni a gyerekeknek versekért, kérdésekre helyes válaszokért, vagy csak úgy, mert annyira szimpi volt. Gyerekek, családok, idősek, fiatalok és mind megcsodálták a repülő szerkezeteinket! (azok meg duzzogtak, hogy ide vannak kötve, ahelyett, hogy a szél szárnyain repülhetnének!)
Próbáltuk, és remélem sikerült, bemutatni a sárkányeregetés, sárkányeresztés, sport- trükksárkányozás varázsát.
Jó volt látni az érdeklödő szemeket, meglepett , néha csodálkozó arcokat!
Vasárnap az iskola udvarán egy kis repkedésreis futotta Miki, Feri és Laci erelyéből. Bár már a sarik sem bírtak magukkal.
Volt sárkánykergetés, eregetés, fára gabalyítás és sok-sok kacagás.
Mutattunk gépeket, képeket, videókat (és egymást). Adtunk tanácsokat, tippeket , segítséget, ötleteket.
Kaptunk elismerő szavakat és rengeteg mosolyt! És jól esett!
Ez is egy fíling volt, és azt hiszem jól tolmácsoltuk.
Hát, ennyi dióhéjban egy kiállításról, ami kicsit rendhagyó volt, ami kicsit minket is megfogott, ami jó volt!
Képek itt.
