HQ SHADOW UL

Egy hete pihent a HQ Shadow itthon, de ma végre minden jól alakult ahhoz, hogy megreptessem.

Természetesen akkor, amikor hozzájutottam, az elsö dolgom az volt, hogy kicsomagoljam és összerakjam. Ismeritek az érzést, amikor az ember a régóta vágyott sárkányt kézbe veszi, összerakja. Mintha csak gyerekként a karácsonyfa mellett bontogatnám a csomagokat, úgy éreztem magam... És itt a hangsúly a gyerekként szón van.

Tehát kibontottam, az összerakás pik-pak simán ment. A szárnyban lévö csö két részre van osztva úgy, ahogy az Over-nél is. És ahogy az Over-t sem szedem szét soha a szárnyánál, ezt sem fogom. Inkább vállalom, hogy nehezebb tárolni, szállítani, de nem akarom mindig a vitorlafeszítö zsinórt kötögetni. Annyi idö elmenne vele ott bíbelödni a rephelyen plusz még kettö elhagyható alkatrészre kellene figyelnem.

Amikor kiértem a rephelyre kb. dél volt, jó erös szél. Hát ez nem a Shadow-nak való. Elövettem az Over-t és nagyjából két órán át reptettem. Csiszolgattam a flic-flac trükköt és összejött kb másfél fázis a cascade-ból is, ami azt jelenti, hogy egy halfaxel és még egy halfaxel félig... Nade majd a Shadow! Csak csillapodjon a szél. És igen, ahogy reméltem, a szél ereje alább hagyott, de még mindig erös. Elö a w175-öt! Szépen repkedtem vele legalább másfél órát és a végén már lekapcsoltam az mp3 lejátszót is, hogy halljam a hangját. Pontosabban hogy halljam, hogy már nincs hangja a w175-nek, mert az kb. 1,5 Bft-os szelet jelent és az már a Shadow-nak is kiváló.

És végre megjöttek a lágyabb fuvallatok, kb 5 percenkét azonban egy kis idöre megint erös szél, aztán folytatódott a lágy szél. Jó lesz ez, gondoltam, majd akkor, amikor ráerösödik a szél kiviszem valamelyik oldalra, ott gyengébb, majd ott kivárom azt a fél percet. w175 leszáll, most nem csomagolom össze. Izgalom, a szívem dobog rendesen. Gyorsan összerakom a Shadow-ot. A spulniról elöször tekerem le a dynema-t és természetesen nyolcmillió csavarodás van benne. Séta vissza a sárkányhoz, ujjam a két madzag közé, séta a fogantyúkhoz. Legalább három percig pörgetem a madzagokat - de milyen hosszú három perc - mire végre a kezemben a fogantyúk. Húh. Kifújom magam, fenébe, tényleg izgulok. Na, vajon milyen lesz? Felhúzom...

ÚRISTEN...!!!!  Hova megy eeeez? Jaaaj...! Jó ég, túlfordúúúúúúlt, visszarántom, megint túlfordult ajjjaaaaaaj...! Fél pillanat alatt ellenörzöm, egészen véletlenül nem cseréltem-e fel a zsinórokat, de nem.  Áááá. Hát akkor meg miért repül ez így. Mi ez, valami vicc? Hát ez nagyon rossz vicc. Jön az erösebb szél, jóég, ki kéne vinni valamelyik oladalra. Túlfordul. Kacskaringó, kacsatánc. Ebben az erösebb szélben kis túlzással majdnem összeérnek a szárnyvégek...  Ennek a fele se tréfa, le kéne szállni! ...leszálltam, huh!

Hmm, és akkor én most itt mit csináljak. Hát, csak rá kell szánnom magam arra, amit abszolút kerültem eddig minden sárkányomnál: KANTÁR-ÁTÁLLÍTÁS. Itt, most, élesben. Na, jó, akkor nézzük át a kantárt! Hosszabb vizsgálódás után felfedeztem, hogy pont azok a csomók, amiket szerintem át kéne kötni, na azok a csomók kökemények, mert valami pillanatragasztóval vagy mivel át van itatva ott a madzag. (***) A zárójelben egy hosszú, igazi magyaros káromkodás.
Tanácstalanul és kissé elkeseredve guggolok a sárkány mellett. Aztán jön egy ötlet. Most nem részletezem, a lényeg, hogy azt az elökét, amire az eresztözsinórt kell kötni és amiben összefut a három kantár, szóval ezt az elökét saját magán áthurkolom és a hurokba belefogok egy csomót a kantárról, így a felsö kantár rövidebb lesz és a közös bekötési pont is áthelyezödik. (Szerintem ezt most csak én értem, de majd csinálok róla egy fotót és úgy érthetö lesz.) Egy kicsit minden mindegy alapon sétálok a fogantyúkhoz. Felhúzom...

IGEEEEEN...!!!! JEEEEEEEAAAAHHH!!! Nagyon nagy megkönnyebbülés, a sárkány pont úgy repül, ahogy szerettem volna. Ahogy kell. Pedig max. 5 centiröl van szó. Ennyivel került arrébb a közös bekötési pont. Tökéletesen irányítható. Leszállok vele, mert érzem, hogy erösödik a szél, de végülis nem keserü szájízzel kell elcsomagolnom. Semmilyen trükköt nem próbáltam vele az erösödö szél miatt, a képességeiröl késöbb írok, persze csak a saját képességeim határain belül. Vagyis az eddig megtanult trükköket majd megpróbálom a Shadow-val is megcsinálni. Remélem ezzel majd sikerül a cascade is.
Az már most egyértelmü, hogy nagyon kis szélben érdemes csak elövenni és nagyon kell rá vigyáznom, mert elképesztöen könnyü szerkentyü. Amint a széljárás kedvezö lesz, azaz hogy majdnem nem lesz szél és idöm is engedi, folytatom a beszámolót. A kantár módosításáról a fotót hamarosan berakom.