Hóban, szélben, napsütésben

Már nekem is viszketett a tenyerem....(bár valótlant állítanék, ha azt akijelentést tenném, hogy idén még nem reptettem!)

De nem voltam oly bátor, mint egyesek, hogy vasárnap a szakadó hóesésben kimenjek a kopaszi gáthoz.
Vártam egy kicsit és kedden írány matyiföld.
Mikor kiértem szél szinte semmi, még a cigaretta füstje sem mozdult. 
Tehát nullszeles! Azaz elő az idomításra kölcsönkapott gép  
(itt egy kérdés: mi a neve a sárkánynak?)
Kantár állítgatás, súly ide, oda. (Találtam egy nekem megfelelő beállítást.) és játék!
Repkedtem már nullszelesekkel, de ez szél nélkül is problémamentesen tudja a trükküket. Az eddig próbáltak csak esetlenkedtek, de ez (majdnem) ugyanúgy működik, mint a standard tesója!
Persze, hogy melós! Kell vele mozogni és ez a majd térdig érő hóban nem is egyszerű. Mondhatnók: fárasztó! De nagyon! 
Ki is tikkadtam, ezért pihenés gyanánt elő a Skimet. Naná, hogy a szél felerősödött. Eszembe jutott Sunc-nagymester esete: na én nem eresztem szélnek-világgá!
Skim el, rokaku elő. Az mégis jobban bírja! Bírta is! Az egész spurni zsinórt kiengedtem. (majd szép komótosan fel is tekertem)

Szóval: remek volt! Egy bibi csúszott a dologba: beázott a bakancsom. Ebből kifolyólag már harmadik napja küzdök a megfázásommal. (már látok, és az orrom sem csöpög)