Mosolyogva a Réten

Mosolyogva a Réten

Sárkányokkal szaladgálnak a réten,
Zsinórokat rángatnak, hogy miért? Én nem értem.
Olyanok, mint a kis gyermekek, látván arcukat,
Nevetve rohangálnak, suhannak az ég alatt.

Gondoltam egy próbát megér, kérdeztem én tőle,
Miért rohangálsz így? Hisz látom, kifáradsz tőle.
Nem szólt ő, csak nevetve kezembe adta a zsinórt,
E mozdulattal, értette meg velem, amire kíváncsi vagyok.

Mint villám, sújtott belém a felismerés, s mosolyt csalt arcomra,
Láttam az égen a sárkányt, s nem járt az agyam fura dolgokra.
S ott értettem meg, a sárkányosok szíve, mint a kisgyermekek szíve,
Ha fent van a sárkány a magasban, nincs is bibi semmiben.

Azóta, minden nap mosolyogva, s álmodozva kémlelem az eget,
Nézem honnan, s merről fújja a szél a felhőket, és a faleveleket.
S ha szaladgálok sárkányommal a réten, kérdő tekintetek tüzében,
Odajönnek hozzám, s kérdik: Miért sárkányozol? Én nem értem.

Cosmo :-)